2011.07.18 II.

 ...

Kedden reggel megérkeztem a kórházba, mindenki ott volt mellette, vigyáztunk rá. És egyszer csak megérkezett a doki, kiküldött minket, egyedül anyukája maradhatott bent. Nem tudtuk hogy miért történik mindez. Aznap reggel kiderült, hogy egy nagyon súlyos gombás fertőzés támadta meg a szervezetét, ill. a tüdőlebenyeket, ezért nem kap levegőt. Hussein Dr. úr azonnal intézkedett, és Ákost áthelyezték az intenzív osztályra, ahol csak egyedül lehetett. Összepakoltuk a cuccokat, és azokat amiket bevihetett. Láttam rajta hogy fél, de elindult. Még előtte elkísértük wc-re is, ahova nem kelhetett volna fel, de erős volt. Itt beszélhettem vele utoljára. Egész d.u a kórház bejáratánál ültünk a padon, és vártuk hogy mondjanak valamit, hogy mi történik és milyen kilátások vannak. Hamarosan megérkezett Alíz és Erzsi néni, nem vártam akkor ezeket a híreket. Ákost elaltatták, hogy ne mozogjon és ne csináljon semmit. Lélegeztetőgépre rakták, mert túl alacsony volt a szaturációja(véroxigén szint) és a légzésszáma, továbbá magas pulzusszám. Még mindig nyugodt voltam, semmi rossz érzés nem kerülgetett. Hazamentünk, én Kaposváron maradtam. Éjszaka nem tudtam aludni, ezért szerda reggel már ott voltunk, de persze egy intenzív osztályon igen szigorú látogatási körülmények is vannak. Tehát 11kor találkoztunk. Alig vártuk hogy beszélhessünk már a kezelőorvosával. Azt mondta hogy nem javult, viszont nem is romlott az állapota. Ennek egészen örültünk, tehát én fogtam magam és elindultam d.u hazafele Siófokra. Alízzal megbeszéltem hogyha bármi van, telefonálni fog. Eltelt a szerda délután is. Aznap valami nem volt velem rendben éjszaka. Forgolódtam és nehezen tudtam elaludni, de még mindig semmi rosszra nem gondoltam, viszont rettegtem a telefontól hogy nehogy megszólaljon másnap fél 12nél elöbb. 

Csütörtökön már korán fent voltam, 7óra körül.. És mégiscsak megszólalt a telefon, felvetem az asztalról és nem akartam látni hogy ki hív, Erzsi néni volt az. Felvettem: Igen?!Tessék!  - "Verus!Nagy baj van!" - Hogy??!! - Az Ákos hajnalban meghalt..

Letettem a telefont és nem kaptam levegőt, csak ültem az ágyon és azt mondtam: Neeem..neeem..nem! Ez biztos nem igaz. Az érzéseim cserbenhagytak..sajnos igen, itt hagyott minket, pedig nem ezt ígérte! A felesége akartam lenni, és megígérte h amint meggyógyul, megtartjuk a lagzit.

Ezt a blogírást itt fejezném be, az Ő nevében is. 

Köszönöm hogy hittetek benne és a gyógyulásában!

Nekünk örökre a szívünkben fogsz élni, és nem felejtünk el soha Szerelmem!

A hátamon a kis nyuszival, mindig az én kis nyuszim maradsz.

2011.07.18

Sziasztok!

Először is egy idézet: 

"Sokan meghaltak akiknek élniük kellett volna és sokan élnek akiknek halál járna."

Sajnos ezt a blogot már nem én írom, átadtam annak az embernek, aki sokat jelentett az életemben, ő fogja elmondani a történetet, éppen onnan ahonnan én befejeztem..

A hétfő délelőtt ugyanúgy kezdődött mint minden más nap, antibiotikumok, infúziók. A szája már kezdett helyrejönni, de képben volt a köhögés. Az orvosok azt mondták hogy valami váladék jön fel a torkán, még nem tudják miért. Fájt neki, de tűrte és tudta hogy helyrefog jönni. Délután már nem volt jól, fulladt. Alíz testvére végig bent volt nála. Nehezen kapta a levegőt és Ő már érezte hogy valami nincs rendben. Megvizsgálták a tüdejét, tüdőgyulladás gyanús volt. Ahogy beszéltem vele telefonon már én sem voltam túl nyugodt, próbáltam vele beszélni, de nem nagyon tudott már. Estefele átvitték egy olyan szobába ahol oxigént kapott. Az állapota súlyosbodott, a köhögés fokozódott és egyre nehezebben kapta a levegőt, még az oxigénnel is. Reméltem hogy minden jóra fordul, mert a szája is szépen helyrejött, tudtam hogy itt nem lehet baj, és nem is féltem. Egész nap itthon tevékenykedtem, és megszólalt a telefonom. Anyukája volt az. Azt mondta ők azonnal mennek Kaposvárra, mert beszélt a Dr.nővel, mondván hogy ez nem tüdőgyulladás, hanem valami más gombás fertőzés. Magamba zuhantam. Nem tudtam mit tegyek, vagy mit csináljak. A héten szabadságon voltam,kedden mindenképpen mentem volna hozzá. Nagyon vártam hogy újra láthassam, és újra megfoghassam a kezét és megnyugtassam. A telefon után elkezdtem keresni egy buszt, de nem találtam. Szerencsére a testvérem barátnője eljött értem és 1 óra alatt lent voltam nála. Beléptem a kórterembe, és láttam hogy tényleg nincs rendben a dolog, nem volt jó állapotban. Anyukája ott ült mellette és egész éjszaka vigyázott rá. Megígérte hogy nem lesz semmi baj, de már nagyon gyenge volt. 

folyt..

2011-07-10

Üdv ismét!

Ma gyors leszek, mivel elég rosszul vagyok, sajnos vérszegény vagyok, ezért elég gyenge, holnap kapok vért amitől remélhetőleg jobban leszek, azon kívül köhögök és a mellkasom is szúr. A mai napom is olyan volt mint a többi, de ma már kevesebb gyógyszerrel, viszont most meg ez a köhögés van képben. Az este csak oldalt és háton tudtam aludni, elég rossz volt de túléltem. Reggelinél kimentem a hűtőhöz a margarinért és akkor már éreztem, hogy valami nincs rendben, úgy hogy siettem is vissza lefeküdni, mert szédültem. Aztán a reggeli székletem véres volt, hát mondanom sem kell hogy megijedtem, megállapítottuk, hogy csak aranyér. Egyre jobban megy az evés is, de ez a köhögés nem hiányzott. Ma nekiálltam olvasni Rejtő egyik könyvét, le se tudtam tenni, na de most megyek is, remélem holnap többet tudok írni.

2011-07-09

Az a gond csak ezzel a blog írással, hogy nehezen tudok neki állni. De azért próbálkozok!
Tegnap nem sikerült sokat aludnom, mivel itt mellettem a srác fél óránként kelt fel rókázni és kapcsolgatta a villanyt, ez persze érthető, sajnáltam is szegényt.
Szóval, ma reggel megint egy kicsit javult a szám, már nem csípnek annyira a kegyszerek, amiket rá kell kennem. Reggel itt kezdett a dokim és mondta, hogy már 1,2 a fehérvérsejtem és ha eléri az 1,5-öt, akkor lesz már valamilyen immunrendszerem, remélem akkor majd a lázam is lemegy. A reggeli a szokásos adag volt, egy szelet párizsi és két szelet kenyér. Már gyorsabban sikerült legyűrnöm mint eddig, de azért még van mit javulnom. Délelőtt nyomattam a fülembe az n-joy rádiót, ők itt a helyi adó, egész jó. Pár napja elkezdtem köhögni, de csak így lazán, hát most abban reménykedek, hogy semmi betegségről nincs szó, mert az még jobban betenné a kaput. Na de ma meglátogatott a drágaságom, és ismét egy tündér volt, hozott nekem mindent amit kértem. Szegényt rossz látni, hogy nem vagyok vele és ez eléggé megviseli, sajnos ez van. :( Délután elkezdtem ismét nézni a szökés c. sorozatot, az pár órára lekötött és betoppantak a szüleim, hoztak nekem dinnyét, ami jól esett és sikerült is megenni, ilyen mostanság nem volt, szal örültem neki. Jáááj a legnagyobb poén, bejött a szobatársamnak valakije meglátogatni, már elég idős, de ilyen vénasszonyt még nem láttatok, mindenbe beleköt. Először jött azzal, hogy milyen meleg van itt kellene ide egy ventilátor. Mondom neki semmi akadálya, ha nem felém fordítják, mivel ha épp leizzadok és megfúj sima a megfázás, na ezt megértette, szóval remélem nem is hoz. Aztán jött azzal, hogy a szomszéd szobában milyen hangosan jajgat a bácsika és, hogy becsukja az ajtónkat, mondom de akkor nem lesz semmi levegő, de akkor nyissuk ki az ablakot, erre én megkérdeztem, hogy 35 fokban, na akkor elment és becsukta a bácsi ajtaját, aki komoly felügyeletre szorul. Kérdezi tőlem, hogy hova valósi vagyok, mondom siófoki, erre ő, hogy már a tihanyi apátságról is háborognak, hogy milyen hangos ez a balaton sound, mondom kész, aztán itt abba is maradt a trécselésünk. Azt ígérte a szobatársamnak, hogy holnap is meglátogatja, majd akkorra én meg keresek valami szobán kívüli elfoglaltságot. Na de vissza a tárgyhoz ma is kétszer belázasodtam, viszont ma már nem kaptam pluszba két infúziót kiszáradás ellen, talán mert mondtam reggel a dokimnak, hogy jobb a szám, de hát inni eddig is tudtam, na de csinálják csak ami a dolguk. Bepróbálkoztam ma a fagyival is ami jól is esett volna csak féltem nehogy megfázzak tőle. Jesszus nagyon parás lettem a betegségektől, mondjuk ez nem is csoda. Egész nap tikkasztó meleg volt, annyira vágyódom vízközelbe, csak belegondolok, hogy a siófoki strandok megteltek és mindenki hawaiiozik, De majd talán jövőre lesz részem nekem is benne. Na jól van azt hiszem még sétálok egyet és bedobok valami fimet, ti pedig menjetek és bulizzatok. Pacsee

2011-07-08

Sziasztok!

A mai reggelem elég jó volt mivel ismét sikerült aludni, kicsit tovább is mint kellett volna, de hát mit lehet egy kórházban csinálni. Reggel benézett az orvosom és megmondta, hogy javult a szám, de ki kell várni míg emelkedik a fehérvérsejt számom, mivel akkor lesz immunrendszerem, amitől a szám is meggyógyul és lázam se lesz, hát mondhatom marha kíváncsi vagyok erre. Aztán jött a délelőtti szokásos infúzió, és utána még kettő. Ráadásul ott van az a marha sok gyógyszer amit szednem kell, hát tiszta öröm. Egész délelőtt csak zenét hallgattam és lazultam, már nagyon unalmas itt egész nap feküdni és semmit nem csinálni, pluszba ezek a kínok. Megfogadtam, ha egyszer vége lesz ennek az egésznek én mindent kipróbálok és ezt tanácsolom nektek is!
Világrengető terveim vannak :) Na de vissza a témához, ma beszélgettünk elég sokat a szobatárssal és mégsem olyan mint amilyennek gondoltam, azért a haveromnak se választanám be. Szegény már másfél éve járta a kórházakat és sehol nem jöttek rá a bajára, ide bekerült a héten kedden és úgy tűnik megtalálták. Ma is kétszer belázasodtam ez már sajnos menetrendszerű, de majd ha lesz immunrendszerem... Ma még kapok egy sejt injekciót és egy infúziót, de szerintem már közbe aludni fogok, no meg ez a kinti 35fok is keményen álmosít, hát azt hiszem más érdemre méltó dolog nem történt velem, Ti pedig menjetek és bulizzatok nagyokat a hétvégén! Majd gondolok rátok!

2011-07-07

Ismét itt!

Egy újabb unalmas nap itt a kórházban, de hát mi is lehetne benne izgalmas? Az állapotommal minden változatlan, pedig már kezdtem reménykedni h jobb lesz a szám is, na de türelem tornaterem. A reggel jól indult, mivel végre tudtam normálisan pihenni, nem tudom, hogy sikerült de jó volt. A reggeli a szokásos volt és a szokásos adag. Ma is kaptam egy új szobatársat, itt minden nap költözés van, remélem engem nem költöztetnek sehova. Egy fiatal srácról van szó, akinek szintén valami leukémiája van, de sokkal bonyolultabb. Ma nem volt sajna a dokim, így az osztályvezető tartotta a vizitet, ő meg nem mond soha semmi jót csak rosszat. Alizka ismét betoppant délelőtt és boldogított :) és felügyelt, hogy megeszem-e az ebédem. Délután ismét belázasodtam, ennek örömére ismét belém nyomtak két adag Algopyrint, jajj de imádom. Viszont ma csak három infúzió folyt le, mivel kapok egy másik adag antibiotikumot tablettába is, komolyan mondom itt akkora kavalkád van, hogy mikor és mit, mondjuk előszeretettel hoznak nekem mindenféle anyagot. Délután kicserélték a branülöm is mivel letelt a 72 óra, ezen kapom nap mint nap a drogokat a vénámba. Vacsorára lement két vajas kalács, ami nálam ritka. Kicsit sétálgattam a folyosón, hogy ne gémberedjenek el a végtagjaim, szörnyű látni, hogy ezen az osztályon mennyi súlyos beteg fekszik. Vissza térve az új szobatársra, egész fura egy gyerek, már most érzem, hogy nem leszünk jóba. Már csak azért sem, mert miközben én éhezek ő olyan jó falatokkal csillapította az étvágyát, csak csorgott a nyálam. Na jól van eleget szövegeltem, megyek és kicsit pihentetek is, jók legyetek és bulizzatok sokat, éljetek!

2011-07-06

Sziasztok skacok!

Először is elnézést, hogy tegnap nem írtam, de el voltam foglalva a véremmel, ugyanis két adagot tuszkoltak belém. Tegnap elég szarul is voltam, annyi infúziót meg mindent kaptam, hogy csak na. Nem mintha ha a mai napom különb lett volna. Úgy keltem, hogy belázasodtam, akkor kaptam algopyrint, aztán reggeli stb. a napom folytatásaként pedig megkaptam a reggeli antibiotikumot és utána 1 liter sóoldatot nehogy kiszáradjak, amit kétlek, mert naponta megiszok vagy 2 liter lőrét. Reggel beállított a dokim, megcsekkolta a számat, és elviharzott. Rá pár órára megjött ismét a dokim egy szakasz másik orvossal, gondolom nagy vizit volt. A viziten megint csak nem tudtam meg többet, de Hussein főorvos (a dokim) dicsekedett velem, hogy javulnak az eredményeim. Pihenősen elment a délelőtt is, mivel ha már este nem tudok aludni, akkor itt a délelőtt, mostanában ez így megy nálam. Délre befutott tesóm is, akkor valamiért rossz kedvem volt és szegénykével nem úgy beszéltem, mint ahogy megérdemelte volna, ezúton is bocsi. Kettőkor a változatosság kedvéért megint belázasodtam, ismét egy adag algopyrin. Szépen elment a nap, viszont így estére már egész jó kedvem lett. Jah szerencsére a szobatársam is lelépett, "nehéz, fájdalmas" búcsút vettünk, de még ki sem hűlt a helye máris betoltak ide egy idősebb bácsit, aki mondjuk tök kedvesnek tűnik és szinte sosincs itt az ágyában, sok vizet nem fog zavarni. Most itt vagyok és ismét belázasodtam, miközben ezt írom is patakokban folyik rólam a víz a gyógyszertől. Hát ennyi, kicsit váratom magam és lefekszem, remélem holnap is tudok jelentkezni... PEACE nektek!