Az első bejegyzés

Sziasztok!

Azért kezdtem el blogot írni, mivel most nagyon nehéz heteket, hónapokat élek át és így hátha könnyebb elviselni. De ne siessünk előre kezdjük az elején a történetet.
Én egy 25 éves átlagos srác vagyok, aki élte a fiatalok életét, volt (van) egy frankó állásom, egy tündér barátnőm és terveztük a közös jövőt, szóval minden ment ahogy mennie kell.
Aztán egy nap a haverokkal kirándultunk, mikor észrevettem, hogy enyhén, de fáj a jobb bokám. Nem is törődtem vele különösen, rá egy hétre elindult a jobb lábamon egy piros csík, nem fájt de csak ott volt.
Addig ijesztgettek vele, hogy valami komoly is lehet, míg rávettem magam és elmentem a háziorvosmohoz. Szerencsére ő elég szemfüles volt és nem csak egy kenőcsöt írt fel rá, hanem beutalt a siófoki ambulanciára. Egész addig meg voltam róla győződve, hogy nekem legrosszabb esetben is trombózisom van. Majd ott vért vettek meg amit kell és vártam az eredményekre. Ez volt május 24.-én délután. Ültem az ambulancia ajtaja előtt és reménykedtem, hogy semmi komoly. Végre behívtak ahol azt kérdezgették ,hogy nem vagyok-e rosszul, mert olyan rossz lett a vérképem, hogy még aznap Kaposvárra kell mennem kivizsgálásra. Itt már közölték velem, hogy talán leukémiám van és ne ijedjek meg, mert már némelyiket gyógyszerrel is lehet gyógyítani. Nem is tudom mit éreztem, nagyon megijedtem, és azonnal kocsiba pattantam, hogy minél előbb kimutassa a vizsgálat ahova siettem, hogy ez csak valami tévedés lehet. Mind végig ebben reménykedtem. Mikor oda értünk az orvos közölte velem, hogy most nekem ott kell maradnom a hematológiai osztályon. Sok vizsgálaton mentem keresztül, de végül még aznap kimondták a diagnózist: ALL
Két hetet feküdtem kórházban és az idő alatt csak a kemoterápiára készítettek fel, azóta már meg volt a négy kemó is, vért is kaptam és egy jó kis gombás fertőzést a számba, amitől nem tudok enni. Most ismét itt vagyok a kórházban Kaposváron, sajnos miközben a vért kaptam belázasodtam és így itt is fogtak antibiotikum kúrán. Innen folyt köv...