Sziasztok!
Először is egy idézet:
"Sokan meghaltak akiknek élniük kellett volna és sokan élnek akiknek halál járna."
Sajnos ezt a blogot már nem én írom, átadtam annak az embernek, aki sokat jelentett az életemben, ő fogja elmondani a történetet, éppen onnan ahonnan én befejeztem..
A hétfő délelőtt ugyanúgy kezdődött mint minden más nap, antibiotikumok, infúziók. A szája már kezdett helyrejönni, de képben volt a köhögés. Az orvosok azt mondták hogy valami váladék jön fel a torkán, még nem tudják miért. Fájt neki, de tűrte és tudta hogy helyrefog jönni. Délután már nem volt jól, fulladt. Alíz testvére végig bent volt nála. Nehezen kapta a levegőt és Ő már érezte hogy valami nincs rendben. Megvizsgálták a tüdejét, tüdőgyulladás gyanús volt. Ahogy beszéltem vele telefonon már én sem voltam túl nyugodt, próbáltam vele beszélni, de nem nagyon tudott már. Estefele átvitték egy olyan szobába ahol oxigént kapott. Az állapota súlyosbodott, a köhögés fokozódott és egyre nehezebben kapta a levegőt, még az oxigénnel is. Reméltem hogy minden jóra fordul, mert a szája is szépen helyrejött, tudtam hogy itt nem lehet baj, és nem is féltem. Egész nap itthon tevékenykedtem, és megszólalt a telefonom. Anyukája volt az. Azt mondta ők azonnal mennek Kaposvárra, mert beszélt a Dr.nővel, mondván hogy ez nem tüdőgyulladás, hanem valami más gombás fertőzés. Magamba zuhantam. Nem tudtam mit tegyek, vagy mit csináljak. A héten szabadságon voltam,kedden mindenképpen mentem volna hozzá. Nagyon vártam hogy újra láthassam, és újra megfoghassam a kezét és megnyugtassam. A telefon után elkezdtem keresni egy buszt, de nem találtam. Szerencsére a testvérem barátnője eljött értem és 1 óra alatt lent voltam nála. Beléptem a kórterembe, és láttam hogy tényleg nincs rendben a dolog, nem volt jó állapotban. Anyukája ott ült mellette és egész éjszaka vigyázott rá. Megígérte hogy nem lesz semmi baj, de már nagyon gyenge volt.
folyt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése