Ismét itt!
Egy újabb unalmas nap itt a kórházban, de hát mi is lehetne benne izgalmas? Az állapotommal minden változatlan, pedig már kezdtem reménykedni h jobb lesz a szám is, na de türelem tornaterem. A reggel jól indult, mivel végre tudtam normálisan pihenni, nem tudom, hogy sikerült de jó volt. A reggeli a szokásos volt és a szokásos adag. Ma is kaptam egy új szobatársat, itt minden nap költözés van, remélem engem nem költöztetnek sehova. Egy fiatal srácról van szó, akinek szintén valami leukémiája van, de sokkal bonyolultabb. Ma nem volt sajna a dokim, így az osztályvezető tartotta a vizitet, ő meg nem mond soha semmi jót csak rosszat. Alizka ismét betoppant délelőtt és boldogított :) és felügyelt, hogy megeszem-e az ebédem. Délután ismét belázasodtam, ennek örömére ismét belém nyomtak két adag Algopyrint, jajj de imádom. Viszont ma csak három infúzió folyt le, mivel kapok egy másik adag antibiotikumot tablettába is, komolyan mondom itt akkora kavalkád van, hogy mikor és mit, mondjuk előszeretettel hoznak nekem mindenféle anyagot. Délután kicserélték a branülöm is mivel letelt a 72 óra, ezen kapom nap mint nap a drogokat a vénámba. Vacsorára lement két vajas kalács, ami nálam ritka. Kicsit sétálgattam a folyosón, hogy ne gémberedjenek el a végtagjaim, szörnyű látni, hogy ezen az osztályon mennyi súlyos beteg fekszik. Vissza térve az új szobatársra, egész fura egy gyerek, már most érzem, hogy nem leszünk jóba. Már csak azért sem, mert miközben én éhezek ő olyan jó falatokkal csillapította az étvágyát, csak csorgott a nyálam. Na jól van eleget szövegeltem, megyek és kicsit pihentetek is, jók legyetek és bulizzatok sokat, éljetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése