...
Kedden reggel megérkeztem a kórházba, mindenki ott volt mellette, vigyáztunk rá. És egyszer csak megérkezett a doki, kiküldött minket, egyedül anyukája maradhatott bent. Nem tudtuk hogy miért történik mindez. Aznap reggel kiderült, hogy egy nagyon súlyos gombás fertőzés támadta meg a szervezetét, ill. a tüdőlebenyeket, ezért nem kap levegőt. Hussein Dr. úr azonnal intézkedett, és Ákost áthelyezték az intenzív osztályra, ahol csak egyedül lehetett. Összepakoltuk a cuccokat, és azokat amiket bevihetett. Láttam rajta hogy fél, de elindult. Még előtte elkísértük wc-re is, ahova nem kelhetett volna fel, de erős volt. Itt beszélhettem vele utoljára. Egész d.u a kórház bejáratánál ültünk a padon, és vártuk hogy mondjanak valamit, hogy mi történik és milyen kilátások vannak. Hamarosan megérkezett Alíz és Erzsi néni, nem vártam akkor ezeket a híreket. Ákost elaltatták, hogy ne mozogjon és ne csináljon semmit. Lélegeztetőgépre rakták, mert túl alacsony volt a szaturációja(véroxigén szint) és a légzésszáma, továbbá magas pulzusszám. Még mindig nyugodt voltam, semmi rossz érzés nem kerülgetett. Hazamentünk, én Kaposváron maradtam. Éjszaka nem tudtam aludni, ezért szerda reggel már ott voltunk, de persze egy intenzív osztályon igen szigorú látogatási körülmények is vannak. Tehát 11kor találkoztunk. Alig vártuk hogy beszélhessünk már a kezelőorvosával. Azt mondta hogy nem javult, viszont nem is romlott az állapota. Ennek egészen örültünk, tehát én fogtam magam és elindultam d.u hazafele Siófokra. Alízzal megbeszéltem hogyha bármi van, telefonálni fog. Eltelt a szerda délután is. Aznap valami nem volt velem rendben éjszaka. Forgolódtam és nehezen tudtam elaludni, de még mindig semmi rosszra nem gondoltam, viszont rettegtem a telefontól hogy nehogy megszólaljon másnap fél 12nél elöbb.
Csütörtökön már korán fent voltam, 7óra körül.. És mégiscsak megszólalt a telefon, felvetem az asztalról és nem akartam látni hogy ki hív, Erzsi néni volt az. Felvettem: Igen?!Tessék! - "Verus!Nagy baj van!" - Hogy??!! - Az Ákos hajnalban meghalt..
Letettem a telefont és nem kaptam levegőt, csak ültem az ágyon és azt mondtam: Neeem..neeem..nem! Ez biztos nem igaz. Az érzéseim cserbenhagytak..sajnos igen, itt hagyott minket, pedig nem ezt ígérte! A felesége akartam lenni, és megígérte h amint meggyógyul, megtartjuk a lagzit.
Ezt a blogírást itt fejezném be, az Ő nevében is.
Köszönöm hogy hittetek benne és a gyógyulásában!
Nekünk örökre a szívünkben fogsz élni, és nem felejtünk el soha Szerelmem!
A hátamon a kis nyuszival, mindig az én kis nyuszim maradsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése